Maxi találta egy régi újságban: Dancza nyilatkozta a Turisták lapjában: 3 emeletes barlangrendszer, csodálatos cseppköves termekkel. Annyi víz, hogy mozgólépcsőket lehet majd vele hajtani. Nekünk sem kellet több, nem alakítottunk munkabizottságot, így mire észbe kaptunk már cuccoltunk is befelé a létrási házba az ott lévők nagy ámulatára, akik megkövülve fogadták villámgyors megjelenésünket. Lazán közöltük, hogy holnaptól egyhetes tábort tartunk, aminek a fő célja a Kiskőháti-zsomboly kutatásának reanimációja lesz.
Másnap 1971. január 31-én délben indult a buli. Először hárman voltunk Gabi, Lord és én. Kaját készítettünk, fát vágtunk, majd amikor a hétvégiek hazamentek, átmentünk Jávorkútra, de a kocsma sajnos zárva volt. Szép, nyugodt, derűs idő volt, 0°C körüli hőmérséklettel.
Február 1., hétfő. Reggel kilenckor keltünk fel. Kakaót főztünk reggelire. Majd bejött a Varga erdész, akivel jól elbeszélgettünk. Reggeli után lementünk a Szepesibe, ahonnan kiszereltük a hágcsókat. A barlangban igen nagy szemétdomb volt. Felfelé az aknarendszeren igen kinyúvadtunk, mivel kb. -2 fokos volt az agyag. A kiszerelt hágcsókat levittük a Vizesbe, a létra alá, hogy tisztuljanak. Utána ebéd, pihenés, Jávorkút megint zárva, csillagok, vissza, vacsora.
Február 2., kedd. Korán, fél kilenckor kelünk fel. Kaja, duma délig, utána Lord lemegy a városba. Csendespihenő után lemengyünk a Vizesbe Gabival a kimosott hágcsókért. Délután megjön Helén is, aki segít a favágásban. Estefelé újra együtt a csapat. Összepakoljuk a köteleket, hágcsókat a holnapi túrára. Egy kiadós dumaparti után nyugovóra térünk.
Február 3., szerda. 8 óra körül ébredünk. Eszünk, befejezzük a pakolást és elindulunk. A Tekenős-völgynél kapunk stoppot, ami a Hársasi-elágazásig tart. Így jelentősen megrövidül az utunk. A Nagymezőn még élvezzük a csodálatos napsütést, vidáman poénkodunk egymással. Egy kiadós séta és nehéz zsákjaink miatt megerőltető felmászás után délben már a barlangnál vagyunk. A régi jó szokás szerint, mindig nálunk lévő nagyfejsze fát vág nekünk és hamarosan lobog a tűz. A barlang bejárata jól be van fújva hóval. Helén utat vág az utána általunk rendszeresen használt jobboldali párkányig. Kialakítunk egy beszállóhelyet, beszereljük a hágcsót. Helén megy le először. Sokat kínlódik a felakadt drugákkal, de marad még nekünk is. Lord és én is utánamegyünk. Gabi marad fent biztosítani. Az átjáró szerencsére nyitva van, így hamar a Nagy-fehér-teremben vagyunk. A szánk is tátva marad a csodálkozástól. A Danczának tulajdonított járdán hamarosan eljutunk a második aknáig, de nem megyünk le, mivel nagyon fáradtak vagyunk. Jó a döntés, mivel visszaérve az első akna aljára, már látni, hogy kinn tombol a hóvihar. Ez jócskán megnehezítette a felszállást. Olyan hideg lett, hogy a hágcsóhoz fagyott a kesztyűnk, amiből valami okból csak egy pár volt és mindig vissza kellet engedni. A nagy fejszénk Gabi kitartó biztatására egy méter magas tüzet adott nekünk. A süvöltő viharban a fák tetejéig felcsapó lángok, és a lenti élmények feledtetik a hazafelé ránk váró nehézségeket. Már tudjuk: ismét visszatérünk ide. Helén könnyített cuccal előre megy Létrásra, befűteni a házba. Mi összepakoljuk a ránk maradó részt, és utánaindulunk. Lefelé még a nyiladék ad némi jelet. Leérve Nagymezőre valami tejfölszerű, az északi szél által kavart köd-hó keverék. A műúton mint az utolsó felismerhető helyen irányt veszünk a mező túloldala felé. A bal arcunkra ráfagy a jeges hó, alig látunk valamit, nyomaink rögtön eltűnnek. Ez a szenvedés addig tart, amíg a rét túloldalán beérünk a fenyvesbe. Itt van először műút, szélcsend, nyugalom. A pár centis hóban az egész utat beterítő állatnyomokra leszünk figyelmesek. Na, milyen okosak, ők is itt járnak! Úgy kb. 3 kilométeren át tart ez a jelenség, már nem is foglalkozunk vele. Beérve a házba minden fogad minket, csak nem az amit várunk. Nincs tűz, nincs tea, csak a Helén, előtte egy üveg konyak, amiből alig hiányzik - akkor jó nagy baj lehet. Beszélni kezd, és így lassan rájövünk mi is történt: Elindulva Kiskőhátról a fejébe nyomta fejlámpás stabiját, hátha keresni kell az utat. Simán átvágott Nagymezőn. Már közeledett a hársasi elágazás felé, amikor farkasok vették körbe. Egy hátulról ugrott rá, de a hátizsákja miatt csak a farmerjét tépte le. Közben felkapcsolta a fejlámpát, lekapva hátizsákját vad forgolódásba kezdett, ami elriasztotta őket. Ezután lefutott az elágazásig, ahonnan egy HM autó lehozta Létrásig. Ekkor rémültünk csak meg igazán: mi a követés nyomait láttuk!
Február 4.- 7., csütörtök - vasárnap. Pihenés, létraszerelési kísérlet a Vértes-ág feljárójánál, Kisfennsík terepbejárás.

Továbblépés >>>>>