A valóság nagyon közel van hozzánk: az elejére nem emlékszünk, egy részét elfelejtettük, a végét nem látjuk. Egyszóval ami velünk történik, az maga a végtelen történet.

Miután sok írás eltűnt, beleértve az iroda leírását is, nem írom újra. Minek? Így legalább látni mit ér a net valójában.

A nagyapám 100 évvel ezelőtti vasúti igazolványát akkor nézem meg, amikor akarom. Netalán felülök a vonatra és elolvashatom Miskolcon az 1705 ónodi országgyűlés jegyzőkönyveit. Esetleg Nyíregyházán tanulmányozhatom a Tiszadadai Falu Bikája etetésének kapcsán felmerült okiratokat.
Elemzésen alapuló korrekció a szakterületem. Szabadidőmben voltam barlangkutató, barlangi mentő, hegymászó, símentő, tájékozódási futó, sokszoros véradó. Az írásaimat  tükrözöm a két blog között:  szkaresz és sajátkezűleg fedőnéven, csak marad belőlük valami.
Az élet sok területén, ha van időnk, hasznos alkotásokat hozhatunk létre. Kellő körültekintéssel olyanokat is, amihez szakembert sem kezdene hozzá, mivel ő az idő és költség szorításában kénytelen gondolkodni!

Tegeződve egyszerűbb!  - a magyar nyelvnek ehhez a formulához is megvan a megfelelő tiszteleti és udvariassági készlete.
Ha írni akarsz, akkor karesz.szabo@gmail.com

Üdv SzKaresz  
Jó hangulat mindig jól jön :)