A terv is meg van hozzá, az alapbetonozás is megtörtént. Az alapszigetelés 3 milliméteres bitumenes lemezzel lett megoldva. A folytatást jövőre terveztem, de a dolgok felgyorsultak, a jövőre tervezett tégla megérkezett. Így előre lendültek a dolgok, kezdhettük a falazást. A nagy meleg kissé zavaró, de a délutáni órákban a környező fák eléggé jól árnyékolnak. Ennek ellenére a tégla szívott mint az itatós, így áztatni kellett, és minél hamarabb a helyére illeszteni. A nagyméretű régi tégla méret- és minőségszórása természetesen meglehetősen nagy. Így a válogatás alaptevékenység lesz az egész építés során. Ugyan a fotózásban van egy kis elmaradás, de már a homok kitöltést is bedöngölődött. Most az üvegcserép réteg következik, amire most gyűjtöm a felajánlásokat. A kemence sütőtér alját képező téglákat csiszolni kell. A megoldás több mint egyszerű, csak össze kell dörzsölni őket. A nagyméretű tégla súlya maga a rányomás, nincs szálló por, rezgőcsiszoló, és zaj. Csupán arra kell ügyelni, hogy le ne törjük a sarkait. Mivel az ajtó elkészült, így célszerűnek látszott a beépítése. Az ajtónyílás aljába már a csiszolt téglák kerültek gondosan vízszintbe állítva, a későbbiekben ez szolgál kiindulásnak a kemence sütőfelület szintezéséhez. Majd a 40x40-es szögvas ajtókeretet beépítése került sorra, mivel ennek a méretei határozzák meg a belső tér magasságát. Igaz mérni is lehetne a dolgokat, de itt pont a gombhoz a kabátot megoldás látszik célravezetőnek. Első lépésként készíteni kellet egy boltív sablont, ami zsaluzóács és famunkás tapasztalataim alapján nem volt egy megerőltető feladat. A beállításnál érdemes ügyelni arra, hogy az ajtó keret felső peremére ne feküdjön rá a boltív téglasor. Mivel életemben először raktam boltívet, így a minősége csak a sablon kivétele után lesz megítélhető. Magát a homlokfalalzatot egészen a boltív széléig el kell készíteni, hogy legyen mire támaszkodnia. Ez azzal járt, hogy a két oldalfalat is elkezdtem a sarokkötések miatt. Az üvegbeszerzés eléggé regényesen indult, de a szomszédoktól kapott 4 talicskányi ablaküveg hamarosan kitöltötte a rendelkezésre álló teret. A homokfedés után már csak a régészek lesznek a megmondhatói, mi lapul alatta. Esőijesztőnek felállítottuk a gazdaságos parti sátrat az objektum fölé. A szél ezt még nem tudja, így lehet hogy úgy jár mint az egyszeri faház. Ettől kezdve az eső már árthat az építménynek, így célszerű takargatni, de nem dunsztolni, mert száradnia is kell. Első nekifutásra egy korábbi földmunkából félretett agyaghalmot dolgoztunk meg a további munkához. A teszttéglácskák az 1A:1H és az 1A:2H voltak. Egyik sem repedezett meg, de az első lett a keményebb a kaparó próba alapján. Sajnos a manőver nem jött be, most újabb két agyagféleséget fárasztunk, amelyre jónevű kályhások esküsznek. Bízva a tanácsaikban ma végre elkészült a kemence boltív teljes hosszúságban. És a hordó nem áll meg, sikerült elkészíteni az enyhe ősz keretében a készre falazást, tetőt, kéményt, stb. A megjött tél miatt a belső tapasztás ismétlése valószínűleg jövőre marad. A jelenlegi repedezik és pereg, de valahogyan ki kell szárítani, így lassan fűtögettem, hogy csökkenjen a kemence nedvességtartalma, mert akkor még szét is fog fagyni. A fotók bemutatása és a kísérő szöveg azt hiszem jól szemlélteti az építés menetét.

Természetesen a tanulságok levonása még folyamatban, ezeket megpróbálom tanácsok formájában közzétenni. 

Egy kemence olyan, mint a virágcsokor, kerülhet nagyon sokba, lehet nagyon drága, de az igazi értékét az okozott öröm adja meg. Egy gazzal benőtt téglahalom is átalakulhat csodálatos, örömet okozó királylánnyá, aki a sót tartotta a szeretet mértékének, csak bízni kell benne. A kemence az élet sója, de mint minden só, annyit ér, amennyit használják. A kicsi néha többet ér:)

Időtéglák:  felbuzdulás - tervezés - építés - próbaüzem - avatás - fotóriport - tanulságok