Az ép test-ép lélek főleg a régi világban nagy értéknek számított, de most sem csak pénz kérdése. A fránya római katonák mértékadó kocsmai körök szerint mindent meg is tettek ennek érdekében, vöröshagymát ettek szalonnával és jóféle vörösbort ittak hozzá. A szalonna többnyire füstölt volt, mert a füst tartósít, de gondolom igen örültek volna egy kis paprikás szalonnának is. 

Ők dolgozták ki az  az első, a birodalom egész területére kiterjedt borminősítési rendszert is. A működése igen egyszerű volt: a szabadnapos katonák járták a környékbeli kocsmákat és ahol rossz bort kaptak, ott egyszerűen belé fojtották a kocsmárost. Azt hiszem ha feltámadnának igen sok gazdátlan borral összefüggő létesítmény lenne kis hazánkban és a májak élettartama is jelentősen meghosszabbodna.

A bor minőségének ilyen szigorú védelme egyben a szüretelők megbecsülését is jelentette, hiszen abban az időben a szőlők jelentős része  fára futtatású volt. A szüret maga egy túlélőtábor volt, hiszen a fákon kúszva kellet szüretelni. A lelkiismeretesebb vidékeken csak az mehetett szüretelőnek, aki be tudta mutatni a koporsóját.