A mesebeli királylány pont a só szeretete miatt került fekete listára, pedig pontosan tudta, hogy jót mond. A hiperaktivitás az élet sója, nélküle az emberiség szegényebb, tehetetlenebb lenne. Mint született hiperaktív, úgy érzem közzé kell tennem a tapasztalataimat, mert jelenleg embertelen sötét középkor honol a témában.
Első lépésben nézzük az életet a tudomány szemszögéből, ők mind a mai napig a tömegesség alapján ítélnek. Egy körbe gyömöszölik az emberiséget, aki ebből kilóg, az beteg. Pedig a dolgok háromszögekben vannak elrendezve, és az a bizonyos kör ezen belül helyezkedik el. A szemléltetésre kölcsönöztem a Sulinetből egy rajzot, amelyen ez igen jól követhető.
Alapvetően azok az emberek tehetségét örökölhettem, akik már 8-10 évesen felnőttek voltak és csupán 15-16 évig éltek, ezért szoktam viccesen mondani, hogy 234 536 éves vagyok és és ezért vagyok ilyen fáradt. Elemzésen alapuló korrekció az életelemem, már a kiságyban ülve képes voltam egy köpeny övet végtelen variációban a kéz és lábujjaimra tekergetni akár órákig is.
Tessék kipróbálni, jó játék!
Az első önálló lépésemként öt éves koromban megtanultam folyékonyan olvasni, mivel a meseigényem messze meghaladta a környezetem szabadidejét. Később, a szótagolva olvasás idején, épp elég kellemetlenséget okozott visszabutulnom. De a szótagolás mellet szól az, hogy megtanultam helyesen írni, mivel még felnőtt koromban is ezt idéztem vissza.
Az iskolába kerülés után sok szabályt kellet elfogadni, de jó párat kiköveteletem magamnak is. Tovább >>>