A több évezredes játék jelenleg is tejes elánnal zajlik. A betartatók keményen követelik egyre újabb törvények garmadát teljesen értelmetlenül. A jó öreg F. Jimmy is megmondta, hogy úsem tudunk minden pofon mellé közlekedési rendőrt állítani, így a franc sem fogja tudni őket ellenőrizni. Akkor meg minek?
A törvénnyel betartók pedig úgyis találnak maguknak számtalan törvényünk között harci pajzsokat, aranytojás tojó tyúkokat maguknak. Költséget, következményt nem számolva küzdenek fel,s alá győzelmük hitében. Régebben legalább a bölcs kádi a pénteki meghalgatáson fitneszre verette a seggüket, a bénább előadóknak, de itt most demokrácia van, így mindent lehet.
Pedig a demokrácia nem más, mint jogaink kitépése a törvények karmaiból. Ennek szép példája volt a katonai sorozás. Ezt 1868-ban vezették be és 10 éven át egy emberként dolgoztunk rajta, hogy megszünjön.
1920 június 4 - től sok időnek kellet eltelni ahhoz, hogy rájöjjenek, az országhatár a földhivatalé. A földet meg úgy sem lehet átvinni, ezért fölösleges annyira őrizni. A királyok korát idéző hatalomgyűjteményről igen nehezen mondanak le, pedig már lassan a fejlődés gátja lesz a végtelen szabályozás. A dinamikusan változó netvilág béklyózása most van folyamatban, pedig a költekező többségnek alig hoz valamit. Olyan mint az aranyláz volt, mindenki meggazdagodott rajta, kivéve az aranyásók.

A MEK Rejtő listája nem tudom mennyire teljes, de akit érdekel töltse le magának, mert a jogvitézek kardja messzire ér. Ki tudja milyen indokkal radíroznak bele megint. Egy pár csemege a harci trófeákból: József kontra Rejtő, indul a bakterház. Én könnyen beszélek, mind megvan nyomtatásban, némelyik rongyosra forgatva, de az új nemzedék már csak hülyén néz rád, mint a Hofi viccben a gyerek a Ki volt Petőfi? kérdésre.
Az interaktív táblák árán, jogtisztán degeszre lehetne tömni a MEKet. Igaz monitoron regényt olvasni nem egy túl nagy élvezet, én is csak barátom hajónaplóit szoktam.
 Vucli Tóbiás, az önműködő, Marconi féle villamosjegy feltalálója és egyébb nagyszerű emberekről honnan szerezhetnénk tudomást. Amely találmány nem más mint mint a mobilos parkolójegyváltás, ami ezek szerint szintén magyar találmány.
Vagy a dilemmák érthető magyarázatairól.
Pl: Ha egy diplomata felmászik az utcai lámpára, elviszik a mentők. Ha egy villanyszerelő teszi, semmi baj. Ha ugyanez a villanyszerelő jegyzéket nyújt át egy nagyhatalomnak, nyomban beszállítják. Mind a jegyzék átadása, mind a lámpaoszlopra mászás lehet teljesen normális és szükségszerű cselekedet, és lehet komoly kórtünet.
Esetleg egy meggyőző politikai programbeszédről:
"Tudom én jól, az a baja a világnak, hogy nem tehénpásztorok kormányozzák. Ha én valamikor miniszter leszek, mindent a visszájára fordítok. A csősztől elveszem a bunkósbotot. A pofonokat végképp eltiltom. Aki vét a törvény ellen, felpofoztatom a bakterrel. ..."
A net butít és nyomorba dönt, csak idő kérdése, hogy magad is rágyere. Még az első pont sem terjed igazán:

"Tegeződve egyszerűbb "　 A magyar nyelvnek ehhez a formulához is megvan a megfelelő tiszteleti és udvariassági készlete.

Minden hónap elején a virtuális igazmondó pálika felhajtása után kifejtem véleményemet az éppen eszembe jutó dolgokról. Ha nem menne eléggé, beleviszek egy kis gépi stilizálást,
de ez a vacak is döglődik.
A klasszikus Shakespeare épp most megy a tvben, szegény magyar tanárom mélyen meghatódna, hogy milyen magasról idézek, a fő mondás szabad verziója:
„Temetni jöttem a restit, nem dicsérni,
A rossz, mit ember tesz, túléli őt;
A jó gyakorta sírba száll vele.
Ez lészen restink sorsa is.”
Állomás resti nélkül: túlsengenizálták  a soproni pályaudvart, bezárt a helyi resti, bevarták alul-felül mint az erkölcstelen ávol keleti hölgyet, de még a józan pogácsaevőknek is szarral meszeltek.
Doberdóból hazatért nagyapám itt ivott először jóízűt magyar földön, de itt már semmi sem szent. Hiteles ősmesélők szerint a vasút pontosságát sok esetben a restiben várakozó személyzet gyors hadrafoghatósága biztosította.
Sebaj vidám alkeszek, irány az Egri borozó, akár GPS eszközökkel is. Korrekt barátaink bemérték nekünk pontosan :)) De a Google térkép is oda vezet!

Egy napilap írta: a római kereszténység 500 éves licensze lejárt.
A szoftvercég még elégedett, "Refresh page and Access is denied" szóval minden marad a régiben.
Európa, a  kasztrált mamut még fújja a lufijukat, így lebegnek felettünk. Száz év alatt, két háború után sem jönnek rá a mamutagyúak, hogy nekünk nem Oroszország legyőzése a fontos, hanem maga Oroszország. Akik túlélték Lenint, mint a kínaiak a nagy falat, és most erejük ismét a régi. Pedig hiteles kocsmahírek szerint Iljics bácsit a német titkosszolgálat szabadította rájuk :))
Az oroszok már akkor tudták, hogy Afganisztán gáz, amikor a szentfazék Amerika lerakta a mai terrorizmus alapjait. Pedig, ha kicsit olvastak volna magyarul, mi időben szóltunk:
VÁZSONYIENDRE - LÓT NEW YORKBAN (1936)
"akik túlélték az afgán gáztámadást, amely másodpercek alatt egész New York lakosságát elpusztította, és amely 1997. március 3-át bizonyára sokáig emlékezetessé teszi az újkori történelemben." Négy évet tévedni, ennyire korán, szinte agysebész precizitás, ahhoz viszonyítva, hogy a CIA észre sem vette.

A társadalmi feladatok egy részét jelenleg is önkéntesek látják el. Munkájuk a leggazdagabb országokban sem nélkülözhető.  A Vöröskereszt Nobel díjjal is elismert tevékenységén kívül még sok önkéntes tömörülés is tartozik az életmentők népes táborába. 1999 végén Ausztriában 4874 tűzoltóság működött, közülük 4555 önkéntes, 6 hivatásos és 313 ipari, és egyik sem kötelező szolgálat, de a légi brigádok is kemény magot alkotnak.
Az idézet példákkal egy célom van, utalni rá mit bír az önkéntes: láthatóan mindent.
Többnyire erős szakirányú felelősséggel, kitartással végzik feladatukat.
A számítástechnika éa net terjedésével új rétege tünt fel a csapatnak, az önkéntes fejlesztők, a linuxtól a gimpig sok mindent köszönhetünk nekik. De az általuk fejleszett és a pénznagyok által felvásárolt ötleteiknek is sokat köszönhetünk.
 Egy jól megálmodott online szerkesztőség is csodákra képes, az akkor kibontott zászlaja ma is vígan lobog, igaz már más hajón. A népessé duzzadó szerkesztői tábor az egyik legnagyobb szervezett közössége a netnek. Jószándékú segítőink és kritikusaink előtt dolgozni érdekes feladat.
Örökké aktuális jelmondatunk:"Ne légy heves, bár munkádon más keres; Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes."

A mindenkori hatalmi marketing fáradtságot nem ismerve igyekszik magát léted kizárólagos letéteményesének feltüntetni. Sőt a szemtelenebbek ezt még a múltra is igyekeznek kiterjeszteni.
Pedig akiknek igazán köszönhetsz, az egy a múltból elővezető élő lánc, aminek te fityegsz a végén. Sok nép legnagyobb áldása a mai napig így hangzik: soha ne írják ki családod nevét népünk nevei közül.
Talán ezek a télközepi napok a legalkalmasabbak hogy belegondolj, kik őrizték a család tüzét 100, 1000, 10000 évvel ezelőtt. Rakj tüzet, vagy gyújts gyertyát és a fénybe meredve adj hálát neki, akik azokban a nehéz időkben is gyermekekről gondoskodó emberek voltak. Így már bátrabban látod át a mai hatalom csápjait, amely csak maga fényére ügyel, és fényét velünk táplálja.
Ebből az aspektusból tekintve már az élet, halál, feltámadás marketing hármas is új megvilágítást kap:
hogy élsz, az a szüleid feltámadása,
a te feltámadásod, gyermeked születése
a halál meg a te tulajdonod. Így már érthetőbb az a hit, hogy vannak akik sohasem támadnak fel, tkp akiknek nem születnek gyermekei.

Nagyapáink az első világháborús lövészárkokban megvásárolták azt a jogunkat, hogy megvonjuk a beteges, mániákus tiszteletet a múlt minden közszereplője, vallása, szentje, ereklyéje iránt!

Pecunia non olet - a pénznek nincs szaga, az első ismert cinikus adózási indoklás.
Igaz a kikerülés taktikája is szép múltra tekint vissza. A kapuadóból a telkek egyesítése után lett füstadó, mivel minden háznak kell kémény :))
A katonai sorozást az 1800 -as évek végén a fiúk lánynéven anyakönybezésével igyekezték kikerülni. Milyen jól nézett ki: Kovács Piroskáné, Nagy Margit :))
Az ingyenes szolgáltatás megadóztatása régi vágya minden gépezetnek. Egyszer valakit több száz adag ingyenebéd felajánlása után, mást pedig ingyenes internetszolgáltatásért akartak megadóztatni.
Mértékadó internetes kocsmahírek szerint az internetes reklám is valamiféle adóalany lesz a jövőben, az alapszlogen igen ősi: Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Ha ez igaz, akkor mi lesz a sorsa az ilyen bannercsre oldalaknak?
Ha így megy tovább, akkor nyilatkozni kell nemi kapacitásunkról, és R-téri átlag után adózni.
Felmentést csak impotencia és frigiditás igazolás esetén lehet majd kapni. De ahogy halad a technika, műholddal kommunikáló chippet is kaphatunk, ahv lekérdezéssel.
Szerinted mit lehetne még megadóztatni?

A beszéd csupán a gondolat látható része, legalább is nálunk, magyaroknál. Sajnos a bizonyító monológot nem találom, lévén a net sokszor csak pöcs, főleg amikor konkrét dolgot keres az ember.
A nyelvi minősítés leragadt a kétértelműnél. A gyakorlatban ennél többre vagyunk képesek. A legnagyobb dicséretet egy ötödéves vietnami diáktól kaptuk. Már egy órán át tekergettük a szép magyar nyelvünket, amikor majdnem sírva kifakadt: Minden szót értek, de egy órája nem tudom miről beszéltek.
Sokat kerestem, de végre megvan a nyelvében él a nemzet ~ eredeti változata. Egy kedves régi iskolatársam weboldalán találtam rá, de már a videós verzió is előkerült :)

Amikor mi már anyósvicceket meséltünk, az angolok akkor másztak le a fáról. Őseink már abban az időben előre vették a családnevet, mivel tudták, hogy majd jön a telefonkönyv, a számítástechnika és az ABC-be rendezés. Sorolhatnánk a végtelenségig mi minden jutott eddig a magyarok eszébe, egy pár lap.hu oldal is utal erre
A smiley is természetesen magyar találmány. Egy naplóban akadtam rá, mint a mellékelt képek is bizonyítják. Az 1930-as években magyar gyerekek már használták a füzeteikben. Természetes az hogy csak olyan nép találhatta fel, ahol ismerik az Ö betűt. Egy kedves tanárunk szerint a magyar siker a nőknél is innen ered, hiszen elég annyit mondanunk:Ő!
Ebből minden  érthető, és előjön az ismert meghatározás: a beszéd csupán a gondolat látható része >>>>>

Több évi pályázati töketlenség után saját úton aktualizáltuk ablakcsre szándékunkat. A helyi reklámmédiák átböngészése mellet mint Startlap szerkesztő, elővettem az aktuális oldalt. Ugyan a választott cég még nem szerepel benne, de azért van benne egy jó pár versenyző.
A kiválasztott, némi referencia keresgélés után, a Rigan Kft. lett. A határozott, minden apró részletre kiterjedő szerződés jó alapnak bizonyult a gondos kivitelezéshez. A vállalt időben, profi versenyzőket felvonultatva került sor a cserére. A meózásról a megszokott szélvihar és a szinte azóta szakadó eső gondoskodott. Így elmondhatjuk, az ablak a mindkét oldalán lévők elvárásainak tökéletesen megfelel.
Az élet humora, hogy közben mintha beindultak volna a pályázati gép következő lépései, de én ezt már egy jól szigetelő ablakrenszer mögött fogom kivárni, sőt ha addig húzódik, akkor még a redőnyöket is leengedhetem, hogy a nyári nap ne süssön a szemembe.