Március 23. - a Magyar-Lengyel Barátság Napja A magyar és lengyel történelem közös vonásai, a két nép között kialakult szoros, történelmi barátság tiszteletére 2007-ben a Magyar Országgyűlés március 23-át a Magyar-Lengyel Barátság Napjává nyilvánította.
A Parlament ezzel megerősítette azt a régebbi civil kezdeményezést, amelynek eredményeként egy évvel korábban Sólyom László köztársasági elnök és Lech Kaczynski lengyel államfő Győrött felavatta az első köztéri Magyar-Lengyel Barátság Emlékművet. Bővebben >>>>

A rendezvény helyszínén korábban már volt laptalálkozó,   Aranytíz rendezvényház. A jó hangulatú csapat ismét összejött, hogy a tavaszi barlangból kibújós medvéhez hasonlóan felfrissítse tapasztalatait és megmozgassa csontjait.

Fényeshomlokú, törvénytisztelő közigazgatásunk ismétli önmagát: ismét Szürkemarha helyzet van :)) Becsületesen kitartanak a választási törvény mellett, úgy szar ahogy van, de végrehajtjuk.

Az állampolgárok méltósága azt kivánná, hogy az illetékeseket összerántani egy gyors egyeztetésre, és erre az egy választásra kiadni egy vészforgatókönyvet. Csupán egy pár szék, asztal és pecsét elhelyezéséről kell dönteni.

Annak idején ha egy totojázó árvízvédelmi szakaszmérnök ennyi falubelit szivatott volna meg, akkor beássák nyakig a gátba a vízszintnél, aztán ha apad, megússza :)

Van egy ősi magyar szó a házigazda, azt hiszem ettől szebb jelzővel nem is illethetem Civertan barátunk tevékenységét. Jó házigazda módjára, bemutatja hazánk minden szépségét. Sokszor még a régen ott élők számára is meglepő látnivalókkal, történelmi emlékekkel szolgál egy-egy településről és környékéről.

A téli unalom jó űzögetője a barkácsolgatás. A konzervipar apró üvegei szinte kínálkoznak a fűszertárolásra. A legkisebb is áruházban találtam egy lengyel 200 g sűrített paradicsomot. A karcsú kis üveg ideális erre a célra. Tulajdonképpen most jönne a rajz, a darabjegyzék, gyártási leírás, de nem igazán akaródzik megírni, de itt van biztatásul egy fotóriport. Csináltam egy kiságyat fogantyúval és bele egy kivehető rekeszrácsot, ha beleborul valami, akkor ki lehessen takarítani. A méreteket a kis üvegek méretének figyelembe vételével alakítottam ki. Nyolcadik utasnak belecsempésztem egy borsszórót, a frissen őrölt bors jót tesz az ételeknek.  Az így elkészített ládikót vihetjük magunkkal a főzéshez, de az asztalon is jól mutat.

Nincs siker módosítás nélkül: a doboz végére elkészült a tasakos fűszerek tárolója is. Aki úgy gondolja, tehet egyet a másik végére is.

Ez a kis emlékmű is az erdőben alussza csendes álmát: hatalma nagy, a csend mint ünnepi megemlékezés méltóságát adja át az arra járónak. Valaha gazdagabb volt két táblával, de valaki elvitte róla. Így már azt is homály fedi, kinek állít emléket valójában. Az idők folyamán előkerült egy régi kép, de azon sem olvasható igazán.

Csak azt tudom, hogy minden céges megemlékezésről
azzal léptünk meg, hogy van saját partizán emlékművünk és azt megyünk megkoszorúzni.
A valóságban is Lipóttal többször vittünk oda virágcsokrot.

Teltek az évek és új szerepet kapott az emlékmű. Zsidó kúti víznyelő meg sem lett említve, pedig vsz. akkor kapta a nevét.

 Továbblépés >>>>>

Egy pakolászás során előkerült a régi filmes gépem, amiben film is volt. Tettem bele elemet és visszatekertem a filmet. Előhívatva egy régebbi barlangos tábor pár képe került elő. Azt is mondhatnám, hogy a filmes fotózásom utolsó képei kerültek a kezembe. Ezzel lezárult egy időszaka a képalkotásnak, bealkonyult egy szép világnak.

Azt hiszem a barkácsélet legnagyobb problémája a sikeres megoldások megfelelő műszaki szintű dokumentálása. Alapvázlatot szinte mindenki készít, de a közben kiagyalt részmegoldások a ködbe vesznek és sokszor az egyre többször készülő digitális képekben sem vehetőek ki igazán.

Akkor nincs más megoldás, rajzoljunk! De mivel? A DOS világ véget ért, sajnos eltűntek az egylemezes vázlatkészítők. A Corel, CAD , Google kecsap és egyébcsodavarázslók áruk mellet száz órákban eszik a tanulási időt is. Talán a QCAD rendelkezik kellő önmérséklettel, és egyszerű halandó által is átlátható.

A Wikipédia szerint is a konténer a mindennapok legismertebb szállítóegysége. A rakodási számítások egyszerűsítése céljából, ISO-container néven, egy kötött méretű konténert választottak alapegységül.

Mint a mellékelt táblázat mutatja vannak méretek bőven, sőt már a szállíttatók új méreteket is el akarnak fogadtatni.

Én mint igazolt Nokia telefon tulajdonos, a köznapi hírek gondolatformáló behatására haspárti ötlettel állok elő:

Szerintem csináljunk szakács blogot Főzzünk Nokia-dobozból címmel.

A gerilla szakácsok, és az erdei sétán főző barátunk mintájára, egy feleslegessé vált papírdoboz újrahasznosításával még környezetbarát tevékenységet is végeznénk. A  telefongyártó cégnek is jót tenne, mert hamarosan új szerepet kapna a dobozuk is: 

Egy doboz, amely főzésre sarkalja az embereket!