Kedvenc hírügynökségünk sem tudta elérni, hogy minden hónap április elsejével kezdődjön, vagy minden év egy hónapig tartson, de az áprilisra essen:) A háttérben azért dolgozunk rajta, de most következzen egy kis mese:

H.Géza bácsi ha még élne, biztosan tudna egy pár példát, hogyan nézne ki az ország, ha főnöknek más szerelme lenne, nem a foci.
Maradjuk egy békés változatnál, a juhlegeltetésnél:
Egy öreg stadionostól megkapná a nemzet kampósbotját.
Rögtön fellendülne a juhászbot ipar.
Sokak életrajzában megjelenne, hogy már óvodában kampósbot volt a jele.
A családfákban is felütné a fejét számadó juhász rokonok sokasága.
Az ofcsóre cégek birkanyájak behozatalával legalizálnák pénzüket.
Eltűnne a parlag és a parlagfű, ződelne újra az ország.
Beindulna a juhtúró és gomolya gyártás.
A brinzové haluskát (alias Sztrapacska:) elperelnénk a szlovákoktól, hogy az a mi nemzeti jelképünk és visszamenőleg felkerülne a likas magyar zászló közepére.
Így átírnánk a történelmet is, mondjuk sztrapacskáról ez lenne a könyvekben:
Maga az alapanyaga nokedli, aminek a neve a No knédli! kifejezésből ered. Amikor Prágát ostromoltuk akkor látták a csehek, hogy fő valami a fazékban és mondták: Ó! Knédli! Akkor a mieink mondták hogy ez galuska, de azt nem tudták megtanulni. Így rájuk hagyták, hagy mondják hogy a magyarok már megint Nó knédlit főznek. Amikor hazajöttek megtartották ezt a humoros nevet, ami az idők során nokedlire egyszerűsödött.