Digitális hajnal hasad írtam korábban a fotózás új fejlődési lépcsőjéről, amely teljesen elmosott egy öröknek tűnő világot. Le ugyan nem győzte, mivel a papírkép mint adathordozó a nyomtatott könyvvel egyenértékűen azóta is legyőzhetetlen. Ma már rutinszerűen készítek a számomra fontos felvételekből papírképeket is. Azok megtekintéséhet továbbra is csak szem kell, nem mindenféle verziófüggő ipari kacat meg szoftver.

Az első lépéseim a fekete-fehér képek világában történtek, majd a színes dia következet amelyek vetítése a társaságunk kedvenc kommentálós-cikizős időtöltése volt. A gyorshívás olcsóságából eredően engem is elért a színes képek készítése, de egyszer ez is véget ért. Az utolsó filmtekercs félbe is maradt, valószínűleg lemerült az elem. Ez volt az első botlás a fotózás fejlődésnek útján, amely során az informatika karjaiba hanyatlott, amely nem is engedi azóta sem, lévén jó üzlet. Alig lehet eligazodni a mindenféle verziófüggő ipari kacat meg szoftver között, ha látni szeretnénk kedves képeinket.