Azért a víz az úr! - mondta már Petőfi is!

A legrégebbi, az emberek által felismert alapigazságok egyike, a víz akaratos volta és féktelensége. A zabolázási feladatsor a magyar műszaki történelembe vízrendezés-árvízvédelem néven vonult be és több évszázados múltra tekint vissza. A bányászat mellet a legszervezettebb magyarországi tevékenység volt. A hosszú távú feladatokat neves elődök igyekeztek kidolgozni, mint Mikoviny Sámuel, Vásárhelyi Pál, Széchenyi István és sokan mások.

Így különösen humoros, hogy önszerepeltetők és társaik igyekeznek a múltat vádló és a jövőt megszabó értekezéseiket közkinccsé tenni. Holott nyíltan látszik, hogy Budapest 100 éve folyó eszméletlen önköltekezése vitte el a lét a vidék elől. A tűzijátékok, dísztemetések, négyesmetró árából gálánsan költhettünk volna a vízrendezés eszközeire. A cinizmusukra jellemző volt a nemzeti vágta idei megrendezése, ahelyett, hogy a felhasznált homokkal és lekötött emberekkel egy falu gátját szállták volna meg.

A még létező védelmi objektumok meg kapjanak fontosságuknak megfelelő állami védelmet, legyen terrorcselekmény a bántásuk. Ma húsz doboz zárjegynélküli cigaretta, egy levitézlett politikus, vagy kukagyújtogatós-rendőrköpködő nagyobb erőket és anyagiakat köt le mint egy belvízi szivattyútelep.  Szóval mindent a helyére, a politikusokat Hantaházára, a feldúlókat gát és csatornaépítésreépítésre és legyen rend!

A vizek pedig folynak csendesen: Duna ÷ Tisza ÷ Maros de azért a víz az úr!