A földrajzi tanulmányainkban a Szahel-övezet mint a természet hatalmának jelképe szerepelt.
Ami közös a karsztterületekkel, hogy az éves csapadék biztosítja az egyensúlyát, élhetőségét.
Ugyan van egy üdítő kivétel a Létrási-ház, de a szabad fejlesztés eredményeként a régi erdész- és túristaházakból mára felturbózott luxik lettek kialakítva. A lavóros szintet még kiadó rétegforrások a mára már természetes jakuzik szintjét nem tudják biztosítani. A szenyvíz pedig útban van a legtisztább vízbázisok felé.  A Baradla elszennyezését a környező települések adták össze, de ez a tény valahogy nem kapott elég hangot a Bükkben. A törvényi kiskapuk gondos nyitogatásával egy fantomvilág alakult ki, amely a fennmaradásához nélkülöz minden feltételt. Igaz mondhatnánk, hogy Bükkszentlászlót a Tatárdombra, Bükkszentkeresztet pedig a Berekaljára ötven évvel ezelőtt kellett volna áttelepíteni, de akkor sem voltak a döntéshozók ebből a szempontból eléggé előrelátóak. Úgy látszik a Jakucsi előrelátás, a tiszai vízkivétel mára zsíros üzletként lebeg a hozzáférők előtt.
Ami az idei szárazság egyetlen eredménye, hogy több barlangi szifon kiszáradt, és a hozzáadott kemény munka eredményeként több száz méter új barlangszakaszt sikerült felfedezni és dokumentálni a létrási barlangokban.