Búvárvizes
Egy levél mellékleteként érdekes képet kaptam. Azt hiszem érdemes felidézni azokat az időket. Gyűlésem mi nyertük a búvármerülést a Létrási-vizesbe. Eléggé nagy hó volt, de ez nem tartott föl minket, így reggel kilencre fel is értünk a házba. A búvárok és cuccaik megérkezése is eléggé kalandos volt. Hagytunk két külszínest, nyolcan pedig készülődni kezdtünk. Délben meg is kezdtük a leszállást, a jelentős mennyiségű felszereléssel. A négyes bejárat szerencsére már rendelkezésünkre állt, így hamar végigértünk a Kapás-ágon, és már csúszhattunk-mászhattunk a Vértes ágban tovább. Többször halk sziszegés hallatszott valamelyik bagből. Elsőre kissé kikerekedett a szemünk, de hamar kiderült, hogy csak a rádió szólalt meg. Ezt az út folyamán többször előadta, de immár rutinosan ki lett kapcsolva. Hamarosan elérkeztünk a tóhoz. A Tavi-ágból folyt a víz rendesen, a tó magassága átlagos volt. Hogy ne zavarjuk a beöltözést, négyen átmentünk a túlsó oldalra. Itt tea és levesfőzésbe kezdtünk, amit a hideg is indokolt. A barlangi merülést kísérő hatalmas légbuborékok zaja, a patak hangjával vegyülve, mindez pislákoló fényekkel megvilágítva eléggé érdekes látvány. A mocorgó kísértet valószínűleg sírva menekült volna, de a barlang az már ilyen. Imre merült a tóba, a rádión át közvetítette az iszapbirkózást, mivel járható járat nem mutatkozott. Ennek ellenére tekintélyes vízmennyiség simán utat talált magának az üledéken át. Arra a kérdésre, hogy hideg-e a víz, közölte: ha még maradok két percig, lány leszek. A derűs zárszó után csomagolni kezdtünk. Imrét, aki meglehetősen lehűlt, Ivanovics Ivánnal előre küldtük, hogy minél hamarabb a házba érjenek. De nem figyeltünk eléggé oda, összemotyózta a saját felszerelését és magával is vitte. Ebből eredően kifelé erőteljesen kimerült. Szerencsére a házban eléggé jó klimatikus viszonyok uralkodtak, így csak időre volt szüksége a helyrekupálódáshoz. A hőérzete annyira meggyengült, hogy minden kaját meg kellet kóstolni, mielőtt odaadtuk neki. Másnapra minden jóra fordult, kihevertük a fáradalmakat is. Igaz, ha jól emlékszem a kocsi csak a Szepi rétig tudott feljönni a búvárcuccokért, mer hó úr közbeszólt.
