A magyar műszaki élet nyugati mércével mérve sokáig a nyereg alatt puhított hús volt. Ez már eleve tévedésen alapult, mert tulajdonképpen a tábortűz mellet kiszáradt nyerget puhítottuk a sebtében kiosztott nyershússal, amikor lóra pattantunk egy kicsit megsarcolni őket. Lévén akkor még nem volt gyorsbüfé hálózat, meg zsebredugható Balaton szelet, így a szerepét ellátott húscafatokat rágcsálva szidtuk a lemaradt tábori étteremláncot. És szegényekben ez a kép maradt meg, amelyet a kiegyezés után olyan léptékkel írtunk át, hogy új rettegés lett úrrá rajtuk, félelem a magyar oktatástól és gazdasági fejlődéstől.
A számból vette ki a szót a következő cikk: Gazdaság, társadalom és kultúra Magyarországon 1867 és 1900 között
Így nem maradt más számomra, mint köszönet a cikk írójának.