Egy tulajdonságunk elnyomja a többit és máris betegek vagyunk. Talán így lehetne legrövidebben leírni mi is történik időnként egészségünkkel. Bő száz évvel ezelőtt, amikor a képzett rabszolga (ipari munkásság) pokolian nagy értéket képviselt, pokolian szerény jövedelem mellett, fellépet az igény a gyors és túlhatásos gyógyításra. Ezt bármi áron igyekeztek megtenni, de a vegyi háttér csak a második világháború tájékán kezdett teljes lenni. A diadalmenetelésük mind a mai napig tart, két ősi csapatot a mentőszolgálatot és a fogászatot kivéve változó sikerrel.
A szerényebb, több ezer éves megoldások lassan feledésbe merülnek. Pedig az irodalom és az anekdóták bőven szolgálnak jó példával nálunk is, mint Wörösmarty Petikéje, a forró kenyeret evő ember, a fogfájást gyógyító kovács, a Vadalmás forrás vize, kelj föl és járj, stb.
Ide sorolható a kínai akkupunktúra is, amely mind a mai napig él és segít. A beavatkozási rendszere nem más mint az emberben futó adatkábelek birizgálása. Mai szemmel könnyebbb  fogalmat alkotni róla, mivel hasonlítható a számítógépeinkben kígyózó lapos kábelkötegekhez.  Mindkét helyen dolgoznak az elektronok :)) Ha mégsem, akkor jön a birizga, amely ember esetében a tulajdonságok normális szintjére hozásával a gyógyulást jelenti. Szép szakirányú szóval időnként lebunkóz minket a pszichoszomatika :))