2007-ben írtam a  cukor történetéről és a valóság máris beköszöntött. Persze a méhek erről még mit sem tudnak:) Természetesen demokratikus jog az éhenhalás, de az elmúlt 200 év önellátási mechanizmusát nem kellene teljesen lerombolni. Amerikai indián testvérem, akivel a vikingek ottjárta óta spirituális úton tartjuk a kapcsolatot épp mos küldött egy aggódó üzenetet:

Én lenni kicsi buta indián.  A füstjelzéseinket minden indián értette és tudta használni és mindig volt füst :) A magyar indián testvérkém panaszkodott, hogy iskolásgyereke jegyeit nem tudja mert a kugli iroda rendszer kicsi hiba az érdemjegy küldő emileket füstbe kódolta. Pedig most akart venni a jó jegyekért neki vattacukrot, de azzal is gond van mert az alapanyagból gyarmaton csinálni üzemanyag.

Jókai is megmondta: Így kerül bele az osztrák–magyar birodalom abba a verembe, amit a föld túlsó oldaláról ástak alája, s amiért a spanyol kormány az amerikai hajóstól két dollárral nagyobb kiviteli vámot vesz a cukor mázsájánál, mint a spanyoltól, azért az Osztrák–Magyar Monarchiának kell meginni a maga keserű poharát – cukor nélkül.

Az EU a király, mi meg Wales -

Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sírva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!”

Egyszerűsítették a cukorgazdasági földrajzot:

Pistike sorold fel a magyar cukorgyárakat!

Az már egyes szám tanár úr!