A kisherceg megy egy patak mentén az erdőben. A patak egyszerre csak eltűnik egy szikla aljában. Kicsit csodálkozik rajta, de mivel úgyis fáradt, leül egy farönkre. Hallgatja a patak pihentető csobogását. Egyszer csak azt veszi észre, hogy a sziklából előjön  egy szakállas ember, fején sisakkal, amelyen lámpa világít. 

- Te ki vagy?

- Én egy barlangkutató vagyok.

- És mit kutatsz?

- A barlangot, hogy merre megy.

- Miért nem kérded meg a patakot, az tudja merre megy, vagy a forrást, az tudja honnan jön.

- Nem tudok velük beszélgetni, meg egyébként is szeretném magam is látni az útját.

- És miért vagy ilyen sáros?

- Mert szűk, sáros járatok vannak odalent.

- Mesélj nekem, mert érdekel, mitől lehet szebb mint a napsütés és a virágos rét.

- Tudod van egy dalunk, ami erről szól, eléneklem neked: F.......

A kisherceg térdére könyökölve hallgatja, majd a végén így szól:

- Kíváncsivá tettél, eddig a rózsáimról hittem, hogy ők a legszebbek, de most hazamegyek és megnézem, hátha valamelyik bolygómon nekem is van egy barlangom.

Ezzel fölállt és elindult a virágos réten, hamarosan már csak a fű hullámzása mutatta, merre jár.

A barlangkutató is útra kelt, és hamarosan egy tábortűznél találta magát.

Továbblépés >>>>