Ugyan a Doberdóból hazatért nagyapám az államról mind közgondoskodásra kijelölt szervről nem valami dicsérően nyilatkozott, de az emberi tartást igen fontos tulajdonságnak tartotta.
Ha most feltámadna igen csak csodálkozna, hogy mennyire figyelmetlenek az emberek egymás iránt. Nem tudnak két három mondatot sem figyelmesen végighalhatni a másik beszédéből, állandóan belevágnak, beleröhipofáznak, pedig állítólag ők riporterek, sztárok, példaképek. A nézettség nevű reklámállat hülye gyerekei, olyan alvári stilusban nyilvánulnak meg, hogy régen, egy valamire való falusi vegyesboltban nem szolgálták volna ki őket, az iskolában pedig 100-szor írhatták volna, hogy magyar ember így nem beszél.