Steve révén egyszer már találkoztam a rozsdafarkú népség egy illusztris tagjával. Ezt a csodálatos élményt írta felül felül a kerti élet. A pocakmadár eresz alá feltett képét sajátította ki egy rozsdafarkú pár. Erre a falapra tettük mindig a tárcsát az asztalon, ha körbe akartuk ülni, vagy a tűzről levett bográcsot, hogy ne billegjen. Legnagyobb meglepetésemre, amikor le akartam venni, kiderült, hogy már foglalt. Egy csinos fészekben már lapult benne öt madártojás. Kellő idő eltelte után derült ki hogy öt, farkaséhes fiókával bővült kerti családunk. A szülők azóta is szorgalmasan etetik őket reggeltől estig, a környék bogarainak, hernyóinak legnagyobb szomorúságára. A fillagóriában zajló élet ebben a legkevésbé sem zavarja őket.