Sok apró történet forog közkézen a barlangos világban. Némelyek könyvekbe, mások tábortűzi dalokba épültek be, de sokat csak mesedélutánokon hallani. Szerencsére Szabolcs is sokat megosztott velünk. Az Aladdin név eredetét, és a Termál-szifon történetét is szívesen hallanánk tőle. Remélem erre is sor fog kerülni. Magam is jó pár esemény részese voltam, ezeket igyekszem közzé adni.

A " Morzsák és kavicsok" cím sem a véletlen műve. A sólyomkúti bontás (a továbbiakban SB) idején laktunk a Csókás-barlangban is. Helént valaki megdobta egy rizsszemnyi kaviccsal, ő viszonozta egy kétkilós száraz kenyérrel. Rögtön bukott a jólelkűséget propagáló bibliai mondás: "Megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel."

Helén, alias Lassú Villám nevét az osztályban kapta, volt valami kabaré, amit eljátszottak az osztályban. Szólt a szöveg: Helén te vén tehén karolj belém! - és Matiz karon kapta Józsit, a név meg rajta ragadt. A Lassú Villámot pedig a hadseregben szerezte, de erről legfeljebb HH médiasztár tudna mesélni.

Az SB másik szállása: a Porliknál volt egy szénégető kunyhó, ahol az éjszakát töltöttük Helénnel. Reggel arra ébredek, hogy valami fehér kutyát hesseget. Kénytelen voltam meggyőzni, hogy az csak a behavazott hálózsák. Dél felé kisütött a nap, felmentünk melegedni a műúthoz. Hanyattfekszünk a farakáson, lógatjuk a kezünket. Egyszer csak Helén felugrik, és közli megsimogatot egy egerésző vadmacskát, de az úgy el volt bambulva, hogy semmi agressziót nem mutatott.

A Mexikó-völgyi-víznyelőbarlangban túráztunk, a sajt alatti ferde hasadékon át lejutottunk a kis terembe. A következő lépés a Tökfogó volt. Helén ment elsőnek. Lábbal becsúszott, majd egyszerre csak olyan képet vágott, mint amikor a patás meglátta a csizmáját. Gyorsan visszacibáltam, vett egy pár mély levegőt, majd a melle közepére bökve közölte: sosem ért a tököm idáig

Máris elértünk az

Indul a bakterház

című műalkotásig. A Létrási házban, több estét betöltő irodalmi est keretében lett felolvasva. A petróleumlámpa fénye mellet is, jól látszott az azóta is klasszikusnak számító szépirodalmi mű hatása. Alapvetően a könyv poénjain indult a nevetgélés, de figyelve egymás reakcióit könycsorogva röhögtünk egymáson. Ebből eredően sokszor a felolvasást is félbe kellett szakítani.

Mivel lengyel kiképzést kaptunk szinte nem is volt túra főzés nélkül. A Vizesben rendszeresen a tónál főztünk, a Szepesiben ahol épp pihentünk egyet. Egy lengyel csapattal épp a Nagy-baldachinnál pihentünk, a fövő levest kanál hiányában, egy a patakmederben lelt szalmacseppkővel kevergettem. Egyszerre csak halk zene ütötte meg a füleinket. Csodálkozva néztünk körül, honnan eredhet. több perc után jöttünk rá, hogy valószínűleg víz zárványok voltak a cseppkőben és azok zenéltek. A mostani fém vákuumtermoszok okafogyottá tették a barlangi főzést, pedig más módon nem igazán lehet pihenőt tartani. A körbeadott edény és a csokoládédarabkák melletti beszélgetés csapatépítésnek is jó eszköz.

Az 1977 táborban a jelenlegi pajta területén álltak a sátrak. Jó páran egy kicsit feljebb aludtunk hálózsákban, de többek klubszerű beszélgetést folytattak, majd lementek a tábortűzhöz. Egy hirtelen ötlettől vezérelve átbújtam az egyikük hálózsákjába, talán kissé szundítottam is. A tulaj, Tégla jött vissza és sikítva menekült a tábortűz felé, ekkor gyorsan visszamásztam a saját zsákomba. Szerintem a mai napig gondolkodik kit látott akkor :))

Továbblépés >>>>>