A téli előzmények után alig vártuk a nyarat. A részben Alsóhegyen edződött társaság könnyen mozgásba lendült. Egy előkészítő túra után, 1971. július 23-án este nyolckor már állt is a tábor. A 12 résztvevő több-kevesebb napot áldozva indult a csoda keresésére. Alapelképzelésünk a lehető legteljesebb bejárás és felmérés volt.

07. 24. Reggel megkezdtük a kiépítést. Az első aknába hágcsó került. Lefelé többnyire drótköteles eresztés volt, felfelé hágcsózás biztosítással, kellő létszám esetén kötéllel kihúzás. A második aknába egy csörlőt építettünk be. Telefonvonal volt a második akna aljáig, a csörlőállásnál megszakítva.

A többiek Simi vezetésével a bejárattól induló térképezést kezdték el. Egy rövid próbaüzem után Adamkót és engem leengedtek a második akna aljára. Megkezdtük a második akna alatti rész bejárását. A jórészt omladozó járatrendszer több kisebb termet és aknát kötött össze. Bátram másztunk be mindenüvé, hiszen meg akartuk találni a mesés részeket. Az első döbbenetet egy kövön fekvő rohamsisak váltotta ki. Fentről nézve egy emberi testet formázott, de szerencsére csak tévedés volt. Hamarosan mesés helyet találtunk az egyik teremben: kis akna, az alján a Dögszifonra emlékeztető huzatoló járat. Már bent is voltunk, piszkálgattuk az utat elzáró köveket. Ekkor hírtelen rémmesésé vált a helyzet: egy kenyérnyi kő vált le a menyezetről. Péter tolt rajta egyet, de így is elkapta a fejem. Arra eszméltem, hogy Péter kéri a bocsánatokat - mert megfordul a hátamon, ugyanis ő mászik ki elsőnek, stb. Utána én is gyorsan megfordulok. Kifelé haladva mögöttem folyamatosan omlik be, szűnik meg a járat. A lábam beszorul az utolsó kövek közé. Gyorsan kibontjuk és vissza a terembe. Az esti tábortűz lassan oldja a feszültséget, így lesz másnap is.

07. 25. Helén, Péter és én folytattuk az alsó labirintus bejárását, de a nagy csoda csak nem akart előjönni. Mivel a mérés leért a második akna aljára, Simivel és Szabolccsal megkezdtük a labirintus felmérését, amit sikerült is befejezni. A leggörbébb cseppkő, kovácsolt hágcsó, denevércsontok, a függőleges érzék elvesztése, szóval minden volt, csak a mesés járatok hiányoztak. Majd holnap! - mondtuk megint a tábortűznél.

07. 26. A Nagyterem mellékjáratait jártuk be és mértük fel. Kevesebb omlás, több cseppkő és szépség, mint odalent. Végre víz a cseppkő-medencékben, iható mennyiségben. Addig a Tolerancia-tó Neomagnolos vizét ittuk. A csörlőállánál teabüfé üzemelt, a zenét a külszínről a telefon biztosította.

07. 27. Utoljára üzemelt a csörlő. Kutas és Lord lement a második akna aljára fotózni. Amikor végeztek, kiszereltük a csörlőt és kiszállítottuk a külszínre. Délután egy hatalmas málnást találtunk. A medvestílusú eszegetés után még futotta belőle 20 tojásból málnahab és a sárgája cukorral kikeverve. Szóval éltünk mint a maci Kiskőháton.

07. 28. Erre a napra is maradt még elég mérni és másznivaló. Öten még lementünk, hogy mindennek a végére járjunk. Délutánra az álomból valóság lett. Sikerült bejárni és felmérni egy kissé elfeledett barlangot. A remélt 3 emeletes barlangrendszer, csodálatos cseppköves termekkel, annyi víz, hogy mozgólépcsőket lehet majd vele hajtani - sajnos nem jött elő, a térkép sem készült el, de hogy a hajunk szála sem görbült meg, mégis komoly eredménynek mondható.

Továbblépés >>>>>