<A neten nézegetve elém került a Gömör-Tornai Karszt látványtérképe. A térkép jó ajándék is lehet, de nekem főleg az emlékek áradatát indította meg. A barlangok világa mesékben gazdag események sorozatát hozta létre szinte ősidők óta és ez remélem a jövőben is folytatódni fog.

A karsztvidék két meghatározó pontja  Bözsi néni és a Jósvafői kocsma volt. Mindkettő eléggé határozottan irányította a társaságot.

A mostani, szép nevén ÉKÖVIZIG Kutatóállomás is népszerű találkozóhely volt, jeles személyiségek tömkelegével.  Egy szép őszi napon ép a barlangi szűkületekről értekezett a társaság a ház előtt. A szót tett követte és sorban araszoltunk át a bejárati ajtó keskeny ablakán, mint mérőeszközön.  Egy rutintalan sorstárs a kilincset lenyomva próbált segíteni magán. Erre az ajtó kinyílt, ő meg ijedtében letalpalva leemelte a sarokvasról. Más választása nem lévén, az ajtóval sétálgatva próbált megszabadítókat toborozni. Ami némi kocsmalátogatási prémiumot felajánlva sikerült is neki. És már el is értünk a kocsmába :)

A Tengerszem szálló telente üdülőként üzelmelt, így adatott meg hogy az étterem részben egy időben volt az üdülők búcsúestje, egy falubéli eljegyzés és természetesen a barlangkutatók spontán bejövetele is.  Lévén zenés est és nem volt szesztilalom, a jó hangulat magától érthetődő volt. Igaz már majdnem haza indultak a legények, amikor fél tíz felé beérkezett a Mávaut busz ami a vasútállomástól osztotta végig a falukba a népet. Akkoriban egy magára adó buszvezető ilyenkor kávéra vezette a népet az egységbe, pihenőként. Ez bele is fért a menetidőbe, de bővült a program: kiderült hogy a buszsöfőr Repülj páva győztes népdalénekes. Kezébe került a mikrofon, helyet szorítottunk az utasoknak is. Reggel négyig szinte elröpült az idő, akkor a busz és utasai továbbindultak a következő faluba, csupán azért mert fél ötkor indulása volt onnan.

Továbblépés >>>>>>