A szabványok kivonulása

A szabványok egyik rendező alapja a méter 1875. május 20-án lett elfogadva. Végre volt egy tizes számrendszeren alapuló, hossz, terület és térfogatmérési rendszer. Ugyan a bunkó angolszászok mereven ragaszkodtak a saját rendszerükhöz: aki így mér, az tőlünk vásárol jelszóval. Megérthetjük őket, hiszen mi már anyósvicceket mesélgettünk, amikor ők még csak a fáról lemászást gyakorolták. Így vagány káoszt alakítottak ki az idők folyamán, amely a szoftveres vezérlésekkel lett megkoronázva. Sajnos a szoftveres vezérlések elterjedésével a gyártók olyan lépéselőnyre tettek szert, hogy olyan szerződésekkel adnak el eszközöket, hogy maguknak tartják meg a folyamatos üzemben tartás jogát is, természetesen jó pénzért. Jelenleg a gazdasági érdek alapja a sötétség terjesztése, az államok meg a befolyó adók miatt tűrik.

 Ezért a tudás megosztása egy lassan elhaló folyamat lett, amelyhez eredetileg a szabványok biztosítottak alapot. Jelenleg a villamosság területén a legnagyobb a tapasztalatok önzetlen megosztása, akár itt az interneten is. De olyan gyors a fejlődés, hogy lassan ködbe vesznek a régi megoldások. A legaktívabban a rádióamatőrök viszik a tudás lángját, és hitvallásuk is változatlan.

Egy megalapítása óta önképzésen alapuló, egymással való levelezést és műszaki tanulmányokat folytató szolgálat, melyet amatőrök, azaz oly szabályszerűen jogosított személyek működtetnek, akik rádiótechnikával csupán személyes érdeklődésből, anyagi érdek nélkül foglalkoznak. Rádiórendszerük katasztrófák esetén mind a mai napig az egyetlen globális kiterjedésű megbízható híradórendszer.

A káosz legszebb példája a csavarfejek világa, ott már esély sincs a szabványokra, arról meg, hogyan menetelnek arról jobb nem is beszélni. A cinikus válasz, ha belekérdezünk, tessék menni a szakszervizbe, nem lehet itt mindent csak úgy szétszedegetni, vagy tessék venni újat!