A gyarmatosításból eredően rengeteg új növény támadott meg minket az elmúlt ötszáz év alatt. Jelentős részük kifejezetten emelte mindennapi étkezésünk színvonalát és biztonságát.  Krumpli, bab, kukorica, rizs nélkül igen lapos lenne az étrend. Ezekre jön a tél és végük, de vannak honfoglaló növények is: ebből legismertebb az akác. Napjainkban is sok támadás éri, de azt hiszem, okosabb lenne, ahol csak lehet minőségi fatömeg termelésre fogni.

Már régen szemezek egy új versenyzővel, ami látszatra a gyerekkorunkban ecetfának nevezett ~ 1 méter magas növényre emlékeztetett. Amikor megláttam, téptem belőle és régi jó gyerek szokás szerint beleharaptam. Ekkor ért a meglepetés, az emlékeimben élő, sóska szerű savanyúság helyett, fránya keserű volt. Minden okom megvolt, hiszen a hivatalos neve japán keserűfű.

Amit érdemes tudni róla, először térdig érő gazként jelenik meg, majd később 2-3 méter magasságú zárt bozóttá alakul.  Télire elszárad, de tavasszal újraéled, szára üreges, emlékeztet a bambuszra, de nem olyan szilárd.