Roncsterrorizmus

A második világháború eredményes felszámolásának legeredményesebb része a robbanószerek lehetőség szerinti felkutatása, megsemmisítése és a nem robbanó anyagok összegyűjtése.


Az első része a napisajtó hírei szerint azóta sem ért véget, nap mint nap találnak életképes robbanószerkezeteket.  A második rész eredményeit az ipar mint nyersanyagot gyorsan felemésztette, így az erre genetizált alakulatok gyorsan munkanélkül maradtak. A viszonylagos jólétben el is felejtkeztek eme adottságairól, de a gének nem haltak el. A hetvenes évek Írországából indulva újraéledt, jó tíz éve elérte Magyaroszágot is. Első  közismert felbukkanása a fénysorompók akkumulátorainak kilopása és a MÁV hh konténerek feldarabolása volt. Aktivitása is változott, ma leginkább roncsterrorizmusnak nevezhetjük. Gátlástalanaul bontanak meg mindent, akár működő berendezéseket is, az alapanyag kinyerése végett. A jog lassan kullog a dolog után, aktív közmunkára kellene ítélni őket: akna, bomba van bőven lehet szedni. Itthon, a környező országokban vagy akár a romantikus távolkeleten.


Hasonló emberpróbáló feladat lenne a randalírózó, agresszív alakulatok, túl állat és túltermészetvédők számára is. Ha vállalnák, büntetés helyett lelki gyógyulásként, akkor kiegyezhetnénk 10-20 véradásban is. A véradás az aknaszedés békés, kevés kockázattal járó változata, ezrek életét mentheti meg évente! A helyükre tett politikusok pedig két kukoricakapálós kirohanás között elégedetten nyugtázhatnák az eredményeket.