Kocsmanap - temetni jöttem nem dicsérni

Minden hónap elején a virtuális igazmondó pálika felhajtása után kifejtem véleményemet az éppen eszembe jutó dolgokról. Ha nem menne eléggé, beleviszek egy kis gépi stilizálást,
de ez a vacak is döglődik.
A klasszikus Shakespeare épp most megy a tvben, szegény magyar tanárom mélyen meghatódna, hogy milyen magasról idézek, a fő mondás szabad verziója:
„Temetni jöttem a restit, nem dicsérni,
A rossz, mit ember tesz, túléli őt;
A jó gyakorta sírba száll vele.
Ez lészen restink sorsa is.”
Állomás resti nélkül: túlsengenizálták  a soproni pályaudvart, bezárt a helyi resti, bevarták alul-felül mint az erkölcstelen ávol keleti hölgyet, de még a józan pogácsaevőknek is szarral meszeltek.
Doberdóból hazatért nagyapám itt ivott először jóízűt magyar földön, de itt már semmi sem szent. Hiteles ősmesélők szerint a vasút pontosságát sok esetben a restiben várakozó személyzet gyors hadrafoghatósága biztosította.
Sebaj vidám alkeszek, irány az Egri borozó, akár GPS eszközökkel is. Korrekt barátaink bemérték nekünk pontosan :)) De a Google térkép is oda vezet!

Címkék: sopron, hagyomány, resti