Elfoglaltuk az erdőt .... a németek kizavartak minket az erdőből ....  kizavartuk a németeket az erdőből ....  a németek kizavartak minket az erdőből ....  megint kizavartuk a németeket az erdőből ....  ma hazajött az erdész mindenkit kizavart az erdőből.

Szóval valahogy így volt a mese. Magyarországon nem játszódhatott, mert nekünk még partizánjaink sem voltak.

Így igen furcsa volt, amikor az erdőben utolértünk egy embert, aki a Bella Ciaót fütyörészte. Beszédbe elegyedtünk vele és egy igen érdekes élettörténetet hallhattunk Tőle.

A háború elöl menekülő fiumei olasz-magyar tolmács az Olasz Alpokban kötött ki. Svájci dőzsölés helyett alpini partizán lett belőle. Ugyan mára nem sokan emlékeznek reájuk, de az olasz hadsereg történetében is megemlékezek tevékenységükről.  

Megunva a háborút, katona nem akart lenni, munka nem sok volt, így mást nem tehetett mint tengerészzsákra váltott fegyver helyett. Kereskedelmi hajóra nem lőnek egy pár évtizedig gondolta. Hajózgatott egy pár évtizedet, majd eredeti szakmája szerint erdész lett. Az időjárás nem zavarta, emberekkel tudott bánni, a pipája is vele volt, így mi baja lehet gondolta.

Az erdei nép respektálta is, minden esküvőre hivatalos volt. Panaszkodott is miatta, mivel nem győzte pénzzel a sok menyecsketáncot. Az akkori jövedelméből egy heti is ráment egy-egy alkalomra.

Az erdei munkára időnként katonákat is kapott segítségül. Így történt, hogy nála dolgoztunk mi is egy pár napig. Egyszer tölgy gerendákat vittünk egy építkezéshez, és tudtuk, hogy helyi jó szokás szerint megkínálnak ezzel-azzal. Az öreg erdész pipáját kivéve így szólt: - A fiúk úgy meginnának két pálinkát és öt liter bort.  Csont nélkül meg is kaptuk, és a válaszát is: ha szerénykedünk, kiszúrják a szemünket egy-egy pohár borral. Beosztó egy népség, én már csak tudom.

Máskor illetmény fát szállítottunk karácsony előtt, egy fiatal családnak. Csak az após volt otthon, ünnepelni kellet vele a frissen született unokát. A traktoros menekített ki minket az elázásveszélyes helyzetből.

 Az erdő nem is erdő favágók, szén és mészégetők, orvvadászok nélkül.

• A favágó: Egy hétvégén üres, erdei munkásszálláson aludtunk. Csak az ügyeletes lóápoló maradt vissza. Lévén a lovakat nem lehet kikapcsolni, ezért is cserélték le őket traktorokra. Igen megörült, hogy nem lesz egyedül és végre mesélhet valakinek. Történelmi visszatekintést halhattunk a fadöntés fejlődéséről a fejszés vágástól a keresztvágó fűrészen keresztül a mai modern motorfűrészekig. Akkor derült föl az arca igazán, amikor megtudta, hogy barlangokat keresünk. Rögtön naprakész története volt egy hatalmas zsombolyról, amelybe napokig hordták a fát, de nem telt meg. Kerestük is másnap szorgalmasan, de nem leltük.
• A szénégető: Orvos Józsi bácsi egy barlangi bontás során közeli szomszédünk volt a végtelen rengetegben. Úgy emlékszem szappant jött kérni a borotválkozáshoz, mert otthon felejtette. Egy este átmentünk hozzá egy kicsit beszélgetni. Vacsorára keserű gombát sütött szalonnazsírban és megkínált minket is. Némi kölcsönös kérdezősködés után kedvet kapott a meséléshez. Volt miről, született előadóként több szálon pergette az eseményeket. A szénégetés, az erdő, a háború és sok más téma szinte megjelent az esti fák között.
• A mészégető: Galuzsnya bácsi az erdei emberek igazságérzetével megáldott jó humorú ember volt. Az ő háborúja azzal ért véget, hogy az oroszok befogták felderítőnek, mivel jól ismerte a hegyeket. Egy pár napig ment is a dolog, de egyszer a németek igen csak le akarták lőni. Szerencsére épp lovon ült, amellyel meg sem állt hazáig. Utána a béke és a mészégetés töltötte ki a napjait.  Életében mégegyszer fegyveres konfiktusba keveredett. Békés egyenes úton járó ember lévén, a rá fegyvert fogó túlfontos erdész puskáját elvette és kettétörte. A tisztelt bíróság a végén neki adott igazat, talán csak a puska árát kellett megtérítenie.
• Az orvvadász: hát ilyen tulajdonképpen nincs is. Amikor kocsmásan érdeklődtünk kikérte magának a dolgozó, hogy ő nem, talán a szomszéd. Ennek ellenére utána szép vadorzó mesékkel traktált minket. Az ötvenes években ők sem mertek lövöldözni, de hús sem nagyon volt. A buli az volt, hogy fogtak egy vadmalacot és felmentek vele egy fára. A sivalkodástól elvakult anyát fejszével hátulról agyoncsapták. De egyszer nem jött be a varázslat, az anyadisznó maga alá gyűrte a cimborát. A fán ülő lelőtte a disznót. gyorsan odahúzták a forráshoz és kész is volt a mese: A sebzett anyadisznó rájuk támadt a forrásnál, amikor épp reggeliztek és fejszével agyonverték.

• ---

A népesség bemutatása után a sors ismét utunkba hozta  főszereplőnket. Egy erdőszéli kocsmázásnál ismét találkoztunk vele. A közben eltelt sok-sok év meg sem látszott rajta. Széles mosollyal nyugtázta az erdőben megismert emberekről szóló történeteinket. Ő sem bírta megállni, hogy ne hívja fel a figyelmünket egy ismeretlen barlangra, amelyet sikerült is megtalálni.