A vasút a kezdetektől fogva ügyelt a dolgozók jó ellátására. Ennek egyik fő eszköze annak idején a kenyérsütő kemence volt. Az internet nem sokat nyújt e témában, de hála kollégáimnak, elláttak eredeti rajzos információkkal. Így nem marad más hátra, mint előre :)

Több rajzvariáció közül választásom a cs. kir. szab. déli vaspálya -társaság szabványos sütőkemencéjére esett. Két rajz is felmaradt róla, remélem könnyű lesz rekonstruálni. Így már számolhatom is a szükséges téglamennyiséget, de valószínű, hogy a makettkészítést sem kerülhetem el.

Az építés nagyméretű téglákra alapozóddik, ez lehet: 30x14,5x6,5 cm vagy 6,5 x 14 x 29 cm. Majd meglátom errefelé milyen volt a présméret, lehet, hogy egy harmadik :) A jóslás bejött, 3 kupacba válogattam őket, így már könnyebben ment a mérettartás.

A fő kemence építési szabály: Agyag nélkül nincs kemence!

A két rajz között vannak méretbeli különbségek,   166x181 cm alapozású     jobban követhetőek a másik rajzon: amelyet végül is megépítünk. A kéménynyílás sütőtér hátsó boltozatán van és egy füstjáratban jön vissza az elől lévő kémény alá. A kémény alatti kanyarban van egy kívülről kezelhető tisztítónyílás. Gondolom szükség esetén kéménylezárót is lehet beleépíteni. Erre hasonlít a Pátyon megépített kemence is.

 Az ajtóról nincs rajz, de az ajtónyílás falazása pontosan méretezett. A pusztacsaládi illene hozzá. Erről a kis képrészletről is megállapítható, hogy kétszárnyú ajtó, külső zsanérokkal, középen lezáró retesszel. A retesz emlékeztet a régi kisipari tűzhelyeken lévőkre. Gondolom ennyi elég a felderítésből, irány a megvalósítás! Az út is látható, a Páty Zsámbéki-kanyar csapata megelőzött!

Tanulságok és tanácsok

Mivel sokan látogatják a kemencés bejegyzéseimet, azt hiszem úgy méltányos ha összefoglalom a tapasztalataimat. A kemence építés bárki által elvégezhető műszaki tevékenység. Természetesen a fűthető, raklapon lévő sárkupactól a szinte szobrászati műremekig más-más nekikészülést igényel. A kiválasztásnál érdemes körbejárni a neten és élőben is elbeszélgetni egy pár tulajdonossal. A kettéfűrészelt fürdőkádtól az általam építettig a méret tág határok között változhat, így mindenki tud magának tetsző, megfelelő tipust választani. Az emberek szívesen hivatkoznak a járt útra, igaz én eltértem ettől, mivel hasonló kemence csak a pátyi állt előttem, de bátraké is lehet a szerencse.

Kissé át kell alakítanom a tanácsaimat, én egy túl nagy kemencét építettem magamnak. Aki úgy érzi, hogy életében csak egy kemencét fog építeni magának, az keressen fel több üzemelő kemencét, a fórumon találhat magának tanácsadókat, és úgy válasszon!

Aki bátrabb, az készítsen egy ideiglenes ~ raklap méretű kemence alapot és kísérletezzen, az agyagos falazás bármikor, a téglák károsodása nélkül visszabontható :)

Természetesen vehetsz minden anyagból újat, sőt építőmestert is találsz, hoznak készen elemes kemencét is, de a saját munka az igazi. Az anyagok ára egy kis felderítéssel sokat csökkenthető.

• Alapozáshoz kevert beton a legegyszerűbb, kb 1 köbméter szükséges belőle. Ha magad fuvarozol, helyben is keverhető.
• Tégla kapható raklapon, de ha körbejárod az ismerősöket, szomszédokat lehet, hogy összejön. Ugyan ki lehet pontosan számolni a mennyiséget, de ~ 1000 darab kellet nekem is. Ha bontottat veszel, alkudj az egészekre és próbáld meg elhozni a törötteket is ráadásként.
• Üvegcserép - egy nehezen eltűnő hagyomány. Pedig a garadnai kemence ékesen bizonyítja, hogy nem kell!
• Agyag, na ez az amiből pont az kell ami neked jó. A kályhások esküdt keverékeivel addig jutottam, hogy falazni jó lett. A belső tapasztással még nekem is kutakodni kell. Ugyan most van egy jó tippem, téglagyári agyag apróra vágott fűvel keverve fele-fele arányban, de még nem próbáltam.
• Falazó habarcshoz érdemes venni homokot és mészhidrátot. A készrekevertet mészhidrát árában adják.
• Ha tetősre építed cserép szinte minden utcában van annyi :)

Egy kemence olyan, mint a virágcsokor, kerülhet nagyon sokba, lehet nagyon drága, de az igazi értékét az okozott öröm adja meg. Egy gazzal benőtt téglahalom is átalakulhat csodálatos, örömet okozó királylánnyá, aki a sót tartotta a szeretet mértékének, csak bízni kell benne. A kemence az élet sója, de mint minden só, annyit ér, amennyit használják. A kicsi néha többet ér:)