Nagyapa, mint az akkori idők falusi kovácsa nagy tekintélynek örvendett a faluban. Az emberek jobb híján be-betértek egy kis tereferére a kovácsműhelybe. A nyarakat sokszor töltöttük itt gyerekkorunkban.

Az állam ára mi vagyunk, velünk fizetteti meg a pillanatnyi hülyeségének az árát.

Ott is gyakran bejöttek olyan emberek, akik háborúkat, hadifogságokat éltek túl. Ebből eredően sok élő történelem órát volt módomban végighallgatni. Így a fenti idézet igaza is rendszeresen bizonyítást nyert.

De azért a humor is gyakori vendég volt. Az akkori falusi turizmus keretében rendszeresen laktak nagymamánál is. Egy már eladó sorban lévő leányzó, hosszú lakkozott körmökkel, rendszeresen heccelte a kovácslegényeket a nyitott ablakon bekönyökölve. A békés kérés ellenére sem hagyta abba. Ekkor jött a kemény emberek kemény humora: az egyik a háta mögé lopódzott és megfogta a két könyökét, a többiek pedig módszeresen a körömszedő fogóval beszabályozták a körmeit.