Az időjárás biztosította magának az ilyenkor megszokott öltözetet. A kert is nyugodtan pihen a hótakaró alatt, végre  idén nem rügyeznek a fák bele a télbe, hogy azután lefagyjanak. Csend és nyugalom honol a tájon, csak a madarak törik meg néha élelem után kutatva. Túlzottan nem is kényeztetem őket, de azért egy minimális büfét én is berendeztem nekik. A tavalyi év lekváradó fája a csipkebokor, meglehetősen biztonságos hely a madarak számára, hála megkerülhetetlenül ragaszkodó tüskerendszerének.  Élve a lehetőséggel, feltettem egy pár a számukra készített uzsonnacsomagot, amit szorgalmasan látogatnak is. Eddig még fészket nem raktak a kertünkben, de valahogyan szeretném ideédesgetni őket. Az idén már egy pár apartmant is berendezek neki, ezzel is javítva családalapítási esélyeiket.  Ami ráadásul védettebb a macskák ellen, mint egy egyszerű fészek. A lencsevégre kapás sajnos elmaradt, mivel eléggé gyanakvóak. Igazából kedvem sem volt beilleszkedni a tájba, ami a madárfotózás alapja lenne, ahhoz túl hideg van.

A múlt heti melegebb időben bejelentkezett a hóvirág is, de most az is pihenőre kényszerült. A meglehetősen vastag hótakaró alatt remélem jól érzi magát.