Ez a kis szobor is intő figyelmeztetés: hátrébb a konzervekkel. Az élet nem csupa előkészített étel, mert akkor minek a konyha. De néha gyorsan kell ennivalót készíteni, így nem árt ha van egy-két ötlet a tarsolyunkban. A tócsni méltó társa a pusztai krumplilángos. Sokan az olajban sütött, tejfölös-sajtos műremekre gondolnak. A való életben létezik egy ettől szerényebb hastöltő-szomjokozó. Az alapanyaga nem más, mint a főtt krumpli, ami lehet az előző napi köret de a krumplipüré is megteszi. Talán ez az újrahasznosítás hozta létre nagyanyáink korában a receptet. De frissen is főzhetünk hozzá krumplit.

A gyúrótáblára kiöntjük a megtört krumplit. Sóval és annyi liszttel, amit felvesz tésztát gyúrunk belőle ~ minta nudlinál. Hengeresre gyúrjuk és apró pogácsákra vágjuk, amiből akkora lepénykéket nyújtunk, ami elfér az öntvénylapunkon. A sütés kicsit füsttel is jár,  ezért ügyeljünk, hogy a szomszédok ne hívják i a tűzoltókat:)  Késsel forgatva megsütjük őket, és kacsazsírral megkenve negyedbe hajtjuk. Így rakjuk tányérra és teától a forralt borig sok mindennel fogyasztható. Természetesen, ha az elveink olyanok, ihatunk rá vizet is:)