Az idők szava nem hagy pihenést, így A1 hírügynökségem is kénytelen gyakrabban jelentkezni.  A pillanatnyi jog felér a portai selyem zsinórral, így kénytelen vagyok a történelemből és Rejtőtől idézni:) Aki ugyan a MEK szerint ma: You don't have permission to access /porta/szint/human/szepirod/magyar/rejto/ on this server. Így ő is Lenin mellé került, de még fellelhető néhol.

A török Porta, de sok más hatalmi szervezet is élt azzal a lehetőséggel, hogy az ellenlábasok rokonainak zsíros állást, a gyermekeiknek pedig udvari oktatást ajánljon merő udvariasságból. Így lehet igazán sikeresen nullázni az ellenállást. Ettől egy nagyobb kártyás volt Dzsingisz kán, aki a mai google által sem átlátható méretű területen hozta létre a kollaboránsok, érdekében összedolgozó, hálózatát. Habár a magyar nőkkel ők is befaragtak:

Lélekzetet vesz, s mond ily szavakat:
     "Hallod, magyar, dúlhatnám házadat,
S ha jelt adok, kövön kő nem marad:
De nem bántlak, nem bántom kincsedet,
Engedd ez egyet át, szép hölgyedet."
     Igy a lator vér, a tatárfi s jő;
Már fenn ölében a szép ifju nő,
Választ sem várva hajt s rohan tova,
S örűl, hogyan nem még talán soha.
A férj - ki fesse lelke bánatát?! -
Utána néz, amilyen messze lát,
És mit tesz? ah hajléka puszta már;
Bámúl és felsohajt: "Szegény tatár!"

Így bár a porta köröttünk azóta is körbejár, de reméljük időnkén ráfaragnak velünk, mint a derék tatár:)