Az ősi-új fa beépült tudatunkba, így mutatkozik be az akác.lap.hu oldalon:
Az akácfa jó néhány tekintetben egyedülálló az európai fafajok között. Kiemelkedő tartóssága miatt különösen környezetbarát anyagnak tekinthető. Fontos felhasználási területe a vízparti létesítmények, gátak, kerti és játszótéri berendezések létrehozása. Kemény és tartós fája miatt elsőrendű bányafa, vezetékoszlop, szőlőkaró, gazdasági szerszámfa, épületfa és a legkiválóbb tűzifa.
A különböző zöldék támadják is rendesen biohumanizmusuk végtelen és határtalan jegyében. Dübörögve verik a mellüket, mint  a gorillák az erdőszélen.
Ilyenkor merül fel a kérdés, vajon ha tenniük kellene az emberekért egy kis véradás, vagy aknaszedés erejéig, kilátszanának-e egyáltalán a fűből?
Valószínűleg nem :))

A természetet túlvédők  összehangolt támadást indítanak az akác ellen. Sőt már hivatalosan be is tiltották. Annak ellenére, hogy 1923-ban még az országos fatelepítési akció része volt! 

A magyar emberek jó része ma nem élne, ha az akác nem adott volna nekik munkát és meleget. A síkvidéki telepítése, a másra nem jó területek hasznosításának egyetlen módja. Így egy-egy falu akár önellátó is lehetne fűtési szempontból.
Ami igazán arat az a nyírfa. Sok területen akácot meghaladó sebességgel terjed. A Bükkben Szentlékeken és a Soproni hegységben látványos példákkal találkozhatunk. Természetes ellenségük, a seprűkötés alapanyaggyűjtők mára jócskán megfogyatkoztak.
Szóval az őshonosság erőltetése esetleg a szlávok visszatelepítéséig fokozható. Egyesek vehemenciáját ismerve  addig meg sem állnának. Miután mi is egy bevándorolt verzió vagyunk, akkor mi is vissza az őshazába?
Addig is szép munka lenne számukra egy új magyar biofőváros felépítése valahol.
Az élet változásainak része az új fajok akart v. akaratlan betelepítése, sok elmélyült cikk is foglalkozik vele. Bezárt szénbányáinkat az akác fája némileg pótolni tudja, tekintettel arra hogy nem vagyunk Etiópiában, ahol 50%-kal magasabb az életszínvonal: csak éhen halni lehet, megfagyni nem.