Nagycenk hársfasor

Vár állott,most kőhalom - ettől jobban nem is lehetne leírni mivel találkozik itt az ember. A 7 évvel ezelőtti hangzatos terveket olvasva azt hinné az ember, hogy valami Erzsébet kert szerű dologba érkezik. No attól még messze vagyunk. Legalább a fák életkorának megfelelő erdőművelési feladatokat kellene elvégezni: kis csemeték kiszabadítása a fűből, a nagyobbaké a cserjéből, esetleg a tősarjak, amelyek néhol már többszáz éves mogyorófára emlékeztetnek, levágása. Az eredeti fák már olyanok, amilyenek, igaz az utolsó mohikán még dacol az idővel.

Szerencsére a megtelepült fű vágatlanul is alacsony méretű, így a végig sétálást, amely ma is hatalmas élmény, nem zavarja. A fotókon is jól követhető kellemes sétában van részünk a kislevelű hársak alkotta dupla fasor között. Végre egy hely, ahol nincs szemét, kábelek, stb. A fasort egyedül a rajta átvezető vasút töri meg. Itt benyomult az akác is, eltakarva a végiglátást. A GYSEV számára is előnyös hozzájárulás lenne ennek a résznek a megtisztítása.

A fasor újraéledésének gyorsítója lenne az örökbe adás, ez állatkertekben már bevált. Magát a fasort láthatóan szelvényszámozni kellene, így az esetleges örökbefogadók odatalálnának. A füves felület hálás lenne egy kis legeltetésért is, de időnkénti szénakaszálás sem ártana neki. A régi mezei futás mintájára, valamelyik cenki rendezvény keretében akár futóversennyel is lehetne a fasort népszerűsíteni.

Hiszen ha nem járjuk, nem kezeljük, hamarosan 2 kilométer hosszú bozót lesz a két természetvédelmi tábla között.

 

Címkék: fotó, fa, természet, erdő