A Lófő-barlang története

Ahogy elkezdődött
A naptár 1972 december 29-et mutat.
Rettenetesen hideg idő van, -16 fok.
A Lófő-tisztásra Dorongós felől érkezünk. Hamarosan elérünk az elágazáshoz amelyből az egyik út Bükkszentkeresztre vezet.
Mi a Kisgyőr-Mocsolyás felé vezető utat választjuk. Az út jobb oldalán egy töbörsor húzódik. Sorba nézzük át őket. A harmadikban leltünk egy élő berogyást, ami  kb. 2 méter magasan nyomja a párát. A térképen ez nagyjából a Macskalyuk felirattal esik egybe. Ezt a mellékelt vázlatot rögtönöztem.

~ 1973 nyárelő.
Kelemes melegben reggel érkezünk a berogyáshoz. Hárman vagyunk: Serbán Gabi, Csohány a. Ferenc és én.
Lepakolunk, kitesszük a két üveg barna sörünket, és munkához látunk. Egy sziklafal mellett haladunk lefelé, a bontógödör kb. 1x1 méteres. Néha kortyolunk a sörből. A hangulat igen bizakodó, alig egy óra bontás után kikapjuk az UNK-t. Ilyen gyors haladásra nem is számítottunk.
Gyorsan megisszuk a maradék sört, bemegyünk Bükkszentre telefonálni a csapatnak. Délután megjön Fabók és Vasi a felszerelésekkel.
Kipiszkálunk még egy-két követ, hogy kényelmesebb legyen a lejárat. Megkezdjük a barlang bejárását. Ezen a rajzon nincs felirat, de valami ilyen következett. Először egy kb. 10 méteres akna, majd egy kis terem. Szerény, de szép csepkövesség mellett felfelé vezető kürtők. Utána egy ferde, kb. 2 m széles járat, amit kőkeményre cementált agyag töltött részben ki. A benne vágódott patakmedert kitöltve, hamar járhatóra bontottuk.
Fabók ment előre. Bemászott abba a kis üregbe, ami a végén látható. A biztosítókötelet vitte magával, ami igen jó ötlet volt. Utánamentem a ferde rész végéig. Szöszmötölt bent egy ideig, majd jelezte, hogy nem egy jó helyen van. Valami puha, tapadós agyag borítota az alját.
Úgy kellet kicibálni a kötél segítségével. Amikor visszamásztunk a terembe a Koporsó megtisztelő címet adtuk a végpontnak.
Eddig volt a mi történetünk. A kis-fensíki időszak következett és soha többet nem tértünk ide vissza. A barlangban semilyen korábbi behetolás nyomát nem leltük. Így kijelenthetjük, hogy egy új barlanggal lettünk gazdagabbak. A névadó Ferenc volt, aki nyelvészeti okfejtésként a lófő székelyekre vezette vissza a rét nevét és így automatikusan a barlangra is vonatkoztatta: Legyen a neved Lófő-barlang.
2002 nyarán kerékpárral visszatértem ide. Igen nehezen találtam meg újra. Az út jobb oldalát leírva  igyekszem útmutatást adni, ha valakit  mégis érdekelne. Az elágazástól Kisgyőr felé indulva, az erdős részen van egy nagy fenyőfa, oldalán erdőhatár számmal. Maradva az úton, egy rész, kb. 25 méter, ki van szegélykövezve. Ezt elhagyva hamarosan egy régi mészégető boksához érünk. Itt jobbra bevágunk az erdőbe, kb. 100 méterre van a beikszelt töbör. A műút felőli oldalában kicsiny sziklafal, ha szemben állunk vele, jobbkézre egy termetes fa. Ha jól megnézzük a fa mellett még látható az első bontás szerény törmelékhalma.


 


Szerencsére a későbbiekben felmérték, így nem csak mese maradt :)

Továbblépés >>>>>